Cikk - Sablonos blogok

Halihóóóóó!
Mivel még ilyet nem raktam közzé, úgy gondoltam megírom életem első cikkét, méghozzá a sablonos blogokról. Remélem nem okozok csalódást. :)
xx

SABLONOS BLOGOK

A mai bloggerek, de legfőképpen a kezdő blogggerek, szokták ezt a hibát elkövetni. Ennek alapjába véve az a legnagyobb hátulütője, hogy egy idő után sok olvasó el megy a kedve a blogok olvasástól. Manapság minden második blog egy, és ugyanaz, vagy legalábbis a történetük. Legelterjedtebb a One Direction fanfiction-féle, de természetesen ezeknek is vannak több fajtái. Ha nem bánjátok felsorolok közülük négy példát:

• Elsőként említeném azt a történet 'sablont', melyben a főszereplő lány, aki nem mellesleg 'apuci pici lánya', születésnapjára - ami természetesen már a prológusban bekövetkezik - kap két, vagy esetleg több jegyet egy One Direction koncertre, amire legesleges legjobb barátnőjével - aki szintén egy pláza cica (elnézést a szóért) - megy el. A csupa nagybetűvel említett NAGY NAP előtt kihagyhatatlan egy óriási vásárlás, amelynél az említett két alany elkölti Afrika élelmének az árát. Na de miután megvan a húsz darab cipő, ruha, nyaklánc...stb, elkezdenek készülődni 8 órával a koncert előtt. Nem azért mondom, de én bárhová megyek, mindig elkezdek készülődni minimum másfél órával az indulás előtt, de még így is van, hogy ott ülök a kanapén, nézek ki a fejemből, mert túl hamar elkészültem. Nem tudom elképzelni, hogy több órával előtte el kell kezdeni öltözni, készülődni. Végül nagy nehezen elindulnak a várva várt koncertre, ahol egy cseppet sem furcsa módon találkozik az öt bandataggal. Itt is sok fajta mód van arra, hogy hogyan, a leghihetetlenebb, az, mikor az egyik bandatag (akivel pár fejezettel később össze is jön) kiszúrja a koncert közepén a főszereplőt, hogy 'ő élete szerelme'. Ez azért is furcsa, mert a fiúk miközben énekelnek, semmit, de tényleg semmit nem látnak a közönségből, mert belevilágít a szemükbe a reflektorfény. Tényleg higgyétek el ezt nekem, mert tudom, tapasztaltam már. :D Ezen kívül olyannal is többször találkoztam már, hogy a lánynak VIP jegye van, hátra mehet a fiúkhoz, beengedik a koncert után hozzájuk, és ott összejön valamelyik bandataggal, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak...
• A másik sablonosnak számító történetben, a főszereplő valamelyik tagnak a húga, unokahúga, rokona. Mivel híres ember a rokona, mindenki csak azért akar a barátnője lenni, hogy kihasználja a lehetőséget, így egyetlenegy barátja sincsen. Emiatt a bánata miatt, odaköltözik az 1D-hez, ahol nem várt módon összejön az egyik bandataggal, mire a rokona bedühödik, összevesznek, még esetleg verekedés is kisülhet belőle. A végén úgyis szent a béke, és ők is boldogan élnek, míg meg nem hallnak. 
• A harmadik sablonos történetben, a lány valamilyen módon (baleset, halálos betegség...stb.) elveszti mindkét szülőjét, és az utcára kerül. Miközben agyon sajnálja magát, lopni is kényszerül, majd még esetleg - csak, hogy izgalmasabb legyen a történet - megtámadja, egy lányra éhes 40-es évekbeli fazon. De, miután a lányból már minden remény elszállt, jön a hős megmentő - aki szinte lehetetlen módon az egyik 1D tag - és hazaviszi magához. A lány egy ideig tiltakozik az ellen, hogy ott maradjon, de mivel már akkor érez valamit az ő 'superman-je' iránt, természetesen beleegyezik. Megismerkedik a csapat többi tagjával, barátok lesznek. Ezek után a két alany összejön, és szintén ők is boldogan élnek, míg meg nem hallnak. 
• Utolsóként azt választottam, ami igazából nem is olyan elterjedt, de mégis többször találkozok vele. Itt a lány rákos, azaz halálos beteg. Akkor még nem is lenne rossz, ha nem mindig ugyanazt a betegséget találná ki az a blogger/bloggerina, aki egy ilyen történetbe kezd bele. Sajnos manapság sok ezer betegség létezik, de különös módon mindig a ráknál kötnek ki. Mint mondtam a lány súlyos beteg, már a családja is képzeletben eltemette. A lány majd meg hal szomorúságában, mikor új szobatársa lesz. Egy rejtélyes, különös fiú. Pár napig együtt lesznek, megismerik egymást. A lány szerelmes lesz a fiú, és ez kölcsönös, szóval összejönnek. A fiú siratja a lányt, de még nem halt meg. És ekkor a nagy bánat közepette  jön egy orvos, aki kifejlesztett egy új eljárást, ami meggyógyítja a rákos betegeket. A végén a lány emiatt meggyógyul, és boldogan élnek míg meg nem hallnak. 

Elmondom nektek, hogy attól, hogy ezek ennyire elterjedtek, attól még meg lehet ezt szépen is írni. (lásd: Last Moments) Ugyanis ezekkel a blogokkal nem csak maga a történet a rossz, hanem az írásmód, a fogalmazás, a helyesírás, a kinézet (ez számomra nagyon fontos, mert ha például egy blognak nincs fejléce, vagy jó kinézete nem is kezdek neki olvasni. De így vagyok a könyvekkel is.), és az is idegesítő, hogy a bloggerer/bloggerinák telenyomják ilyen képekkel, olyan képekkel, amiből kiderül, hogy hol vannak, milyen ruhát viselnek. Könyörgöm arra nem veszik a fáradságot, hogy szépen egy leíró részben leírják, hogy miben van? 

A fogalmazás néha itt elképesztően pocsék. Tele van egyszavas mondatokkal, párbeszédekkel. Nincs benne leíró rész, nem fejtik ki a szereplők érzelmeit...stb. Már ne is beszéljünk a helyesírásról. Néha már azt kérdezem, magamba, hogy Ők nem járnak iskolába? Alapvető szavakat írnak le rosszul. Mert még ha csak egyszer-kétszer fordul elő, akkor azt mondom elírás, de mikor sorozatban látom a rosszabbnál rosszabbul leírt szavakat, kifejezéseket, akkor már a fejemet fogom. 

De, mint írtam ezeket is meglehet szépen írni, igen, rendkívül nehéz, de nem lehetetlen! Csak azt tudom, mondani, illetve, írni, hogy törekedjetek az egyediségre, és akkor nem lesz semmi probléma! :)